Amikor az anyai ösztönből küldetés születik

Vannak pillanatok az életben, amelyek nemcsak megváltoztatják a gondolkodásunkat, hanem teljesen új irányt adnak nekünk. Számomra ez a pillanat hét évvel ezelőtt érkezett el, amikor a karomban tartottam az újszülött kisfiúnkat.

 

Az anyai ösztön addig csak egy kifejezés volt. Onnantól viszont valósággá vált. A gyermekünk születésével nemcsak egy új szerep kezdődött az életemben, hanem egy mély belső ébredés is. Rájöttem, hogy a testünk és az érzelmeink sokkal többet tudnak, mint gondolnánk. Tudják, mikor mire van szükségünk, mikor kell lassítani. Csak meg kell tanulnunk újra figyelni magunkra. A fordulópont, ami új útra terelt A kisfiúnk néhány hónapos korában súlyos légúti problémákkal került kórházba.

 

Az ezt követő évek tele voltak kérdésekkel, diagnózisokkal, gyógyszerekkel és bizonytalansággal: ekcéma, emésztőrendszeri zavarok, felszívódási problémák, asztmadiagnózis. Sokszor éreztem, hogy az anyai megfigyeléseimet csak a falak hallgatják. Nem adtam fel. Tanulni kezdtem. Kutattam. Kérdeztem. Autodidakta módon képeztem magam, majd a természetes megközelítések felé fordultam.

 

A bél–agy kapcsolat, a máj szerepe, az allergiák összefüggései mind új értelmet nyertek számomra. A változás nem egyik napról a másikra történt, de megtörtént. Szigorú diéta, tudatos támogatás és természetes megoldások segítségével a kisfiúnk állapota látványosan javult. A családom ma már három éve tünet- és gyógyszermentes. Ez az út megtanított arra, hogy nem a tünet elnyomása hanem a megoldás a fontos.

 

Otthon érzem magam a légúti és emésztőrendszeri problémák világában – nem tankönyvből, hanem saját tapasztalatból. Legtöbbször édesanyák fordulnak hozzám, akik gyermekük ekcémájával, visszatérő légúti panaszaival, allergiáival, kimerültséggel vagy stresszel küzdenek. Amit adni tudok, az több mint termékismeret. Szemléletet adok. Megfigyelést tanítok. Tudatosságot építek.

 

Hiszem, hogy nem kell mindig diplomásnak lenni ahhoz, hogy gondolkodjunk. Az élet tanít. A gyermekeink pedig a legnagyobb tanítóink. Számomra az egészség nem választható szét fizikai és lelki síkra. A bél–agy kapcsolat, a generációs minták, a stressz hatása a testre, mind ugyanannak a rendszernek a részei. Ha jól érzem magam lelkileg, a testem is hálás lesz érte. Ez egy körforgás. A hétköznapi tudatosság nálam nem divatos kifejezés, hanem gyakorlat: – tudom, mit eszem – figyelem, hogyan reagál a testem – hallgatok a belső jelzésekre – és nem pánikolok egy tünet megjelenésekor

 

Az otthoni „csodapatikánk” nemcsak fizikai biztonságot ad, hanem mentális nyugalmat is. Ez a fajta stabilitás az, ami valódi életminőséget teremt.

 

A dōTERRA és az én küldetésem: “minden családban legyen egy gyógyító”

 

Úgy látom, napjaink egyik legnagyobb félreértése, hogy elszakadtunk a saját testünk működésének megértésétől.

Elfelejtettük, hogy a természetes gyógymód nem alternatíva, hanem a kezdet. Hiszem, hogy a növények az eredeti gyógymódok. A tudás számomra nem kiváltság, hanem lehetőség.

 

A változást nem lehet senkire ráerőltetni. De amikor eljön az idő, szeretnék ott lenni azok számára, akik kérdeznek, keresnek és tanulni szeretnének. Az élet csoda.

A természet támogatni akar minket.

Hallgassunk rá és az ösztöneinkre.

Ha nem tudod, kitől kérdezz – Én itt vagyok.