Amikor a segítés nem egy módszerről szól, hanem térről, eszközökről és együttműködésről

A segítő szakmában dolgozók többsége idővel eljut ugyanahhoz a kérdéshez:

vajon elég-e egyetlen módszer ahhoz, hogy valódi, mély és tartós változásokat tudjunk elérni?

A tapasztalat sokszor azt mutatja, hogy nem.

Nem azért, mert a módszer „kevés”, hanem mert az emberi működés összetettebb annál, hogy egyetlen megközelítésre lehessen redukálni.

Egy őszinte, szakmai beszélgetés során Pallang Zsuzsanna, a Belső Csoda Access Bars Központ alapítója és Udvarácz Horváth Vica, a Vitalongia Egészséges Életmód Közösség alapítója pontosan erről a tapasztalásról osztották meg a gondolataikat:

arról, hogyan válhat a segítés hatékonyabbá, könnyedebbé és fenntarthatóbbá akkor, ha nem „vagy-vagy”, hanem „és-és” szemléletben gondolkodunk.

A biztonságos tér mint kiindulópont

Akár Access Barsról, akár életenergia-munkáról, akár bármilyen más segítő folyamatról beszélünk, egy dolog közös: a változás ott indul el, ahol a kliens biztonságban érzi magát.

Nem technikáktól, nem szavaktól, hanem attól a finom, nehezen megfogalmazható tértől, amelyben le lehet engedni a védekezést.

Ahol nem kell „jobbnak lenni”, nem kell megfelelni, csak jelen lenni.

Ebben a térben válnak igazán hatékonnyá az eszközök – legyen szó testkezelésről, kérdésekről, vagy akár illatokkal való támogatásról. Az esszenciális olajok például nem magyaráznak, nem győzködnek: közvetlenül hatnak, segítik az idegrendszer lecsendesedését, és sokszor lerövidítik azt az utat, amihez máskor hosszú idő kellene.

Amikor az eszközök nem versenyeznek egymással

A beszélgetés egyik kulcsgondolata az volt, hogy a módszerek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.

Az Access Bars kezelések, az érzelmi áttörést támogató megközelítések és a doTERRA esszenciális olajai mind más nyelven szólnak – mégis ugyanarra reagálnak: a test és a lélek jelzéseire.

Ez a szemlélet a segítők számára is felszabadító lehet. Nem kell mindent „fejben tartani”, nem kell mindig a nulláról kezdeni. Olyan eszközök kerülhetnek a kezükbe, amelyeket a kliens hazavihet, a két alkalom között is használhat, és amelyek támogatják a folyamat folytonosságát.

A segítők is emberek és közösségre van szükségük

Talán az egyik legfontosabb üzenet nem is a módszerekről szólt, hanem a segítőkről magukról.

Arról, hogy mennyire kimerítő tud lenni az „egyedül csinálom” működés:

az adminisztráció, a láthatóság, a vendégszerzés, a folyamatos jelenlét terhe.

Itt jelenik meg a közösség valódi szerepe. Nem mint marketingfelület, hanem mint megtartó közeg, ahol tapasztalatok, eszközök és gondolkodásmódok kapcsolódhatnak össze. Ahol nem verseny van, hanem együttműködés. Ahol nem kell mindent egyedül vinni.

Egy meghívás közös gondolkodásra

Ez a találkozás – Pallang Zsuzsanna és Udvarácz Horváth Vica közös gondolkodása – nem egy kész rendszer bemutatása volt. Inkább egy nyitott kérdés felvetése:

Mi lenne, ha a segítő szakmában nem egyetlen úton, hanem több, egymást erősítő eszközzel dolgoznánk?

Mi lenne, ha a hangsúly nem a módszereken, hanem a tér minőségén, az együttműködésen és a közösségen lenne?

A válaszokat nem ez a cikk adja meg.

Ez csak egy kapu – azoknak, akik érzik, hogy szeretnének közelebb kerülni egy holisztikusabb, könnyedebb és emberibb működéshez.

A többi már beszélgetés kérdése.

Ha számodra is fontos a segítői hivatásod és Te is keresed az utat a hatékonyabb, még emberibb kapcsolódások felé, akkor írj ránk és küldnk egy meghívót a következő közös gondolkodós, beszélgetős programunkra >>

Vagy keresd eseménynaptárunkban bármelyik Érzelmi Áttörés programot >>